Márai-est
az író naplóját BÁLINT ANDRÁS kelti életre

Nehéz éve volt Márainak 1949, melyet Nápolyban töltött emigrációban.

Magyarországon a könyvei „nemkívánatosak” lettek, a külföldön kiadott könyvek jogdíjait nem kapja meg, ellopják vagy letagadják. Keserűség, aggodalom a hazáért, a világért, a magyar irodalomért és a megélhetésért. Vigasza a hite, az otthonról és Európából érkezett levelek, folyóiratok, könyvek. Alkot, a körülmények ellenére. Naplója helyenként megrendítő, de Márai iróniája oldja a kilátástalanságot.

Ami nem hagyja el, az a hit és remény. Az ő szavaival élve: „Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni; ez a titok.”